100 éve, 1919. október 30.-án született ABONYI Imre, a magyar és a nemzetközi fogathajtás kiemelkedő személyisége.
A kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok emléke előtt, alkotó munkahelyén, a Bugaci Ménes istállójának falán elhelyezett emléktáblánál családtagjai, Bugac Nagyközség Önkormányzata és a lovastársadalom képviselői emlékeztek a példakép hajtózsenire.
Főhajtás ABONYI Imre előtt
A KIRÁLYNŐ HAJTÓKIRÁLLYÁ KOSZORÚZTA
Írta: LÁZÁR Vilmos, a Magyar Lovas Szövetség elnöke
tizenkétszeres fogathajtó világbajnok
„Vannak emberek, akikből valami erő sugárzik,
amely vonz, lenyűgöz és imponál.”
Mintha Abonyi Imréről írta volna ezeket a sorokat gróf Széchenyi István.
- október 30.-án a Bugac puszta melletti Bócsán született a földműves Gerskovics család gyermekeként.
Feleségével Csongrádon telepedett le (1950) és vette fel az Abonyi nevet.
A családi birtokon, Bócsán és Bugacon gazdálkodott.
Tanult. Csongrádon négy gimnáziumi osztályt végzett (1932).
A szarvasi Tessedik Sámuel Állattenyésztési Főiskolán szerzett oklevelet (1940).
Életének szinte minden mozzanata a lovakhoz, a lótenyésztéshez kötötte.
1953-ban Szilvásváradon csikós, majd a lótenyésztés vezetésével bízták meg.
Csipkéskúton unokabátyjával, Abonyi Lászlóval, a csikótelep köztiszteletben álló vezetőjének szárnyai alatt dolgozik, aki nagy hatással volt rá, egész lovaspályáját egyengette.
Dolgozott a Kecskeméti Méntelep vezetőjeként.
Kedvenc munkahelyén, a Bugaci Ménes istállójának falán elhelyezett emléktábla, a nevével fémjelzett hagyományos lovasfesztivál és a sportegyesület hirdeti: itt élt és dolgozott a kétszeres világ- és négyszeres fogathajtó Európa-bajnok, Abonyi Imre.
Laczkó Gyula nevezte ki a bugaci ménes élére.
Csak a szövetkezet elnökét ismerte el főnökének, aki sokat tett e bizalomért. Mentorságával a „nehéz időkben”, amikor kevesen vállalkozhattak a fogatsport felkarolására – Abonyi mellett – Juhász László, Kecskeméti László világbajnokok és Bálint Mihály Európa-bajnok dolgozott az embert, lovat vallató csodálatos pusztában.
„Ilyen négyesfogat”, ennyi fogathajtó kiválóság, egyszerre sehol másutt a világon nem élt, dolgozott együtt: ők 10 világ- és Európa-bajnoki aranyérmet vívtak ki!
Sportolói pályafutását díjugratóként kezdte. Később orvosi tanácsra szakágat változtatott és a fogathajtás mellett döntött.
Petkó-Szandtner Tibor szakmai és szellemi nagysága, elhivatottsága, gyakorlati útmutatásai meghatározó szerepet játszottak életében.
A válogatott keretben olyan társakra talált, mint a gyöngyösi Kádár László és a mezőhegyesi Szentmihályi Ferenc, akik a ’60-as évek legnagyobb fogathajtó klasszisai.
Fogatsportunk nagy szerencséje, hogy ők összetalálkoztak.
- évi I. Négyesfogathajtó Európa-bajnokság főszereplője: első egyéni és – Fülöp Sándorral, Papp Józseffel – Európa csapatbajnoki aranyérmünket vívta ki.
Győzött, pedig az akadályhajtás bemelegítését „lekéste”: Fülöp herceggel a Birka Csárdában ebédelt.
Várady Jenő csapatkapitány is csak akkor enyhült meg, amikor vágtában hajtotta meg az akadálypályát,
óriási szakmai- és közönségsikerrel.
Abonyi nagy érdeme, hogy a fogathajtás hazaérkezett Magyarországra!
Erre a kiemelkedő budapesti fogattörténelmi jubileumi eseményre 2021-ben Budapesten, illő módon emlékezünk öt – köztük a fogathajtó Európa-bajnokság – rendezésével.
„1975 kiváló évem volt. Sopotban egyéni- és csapat Európa-bajnokságot nyertem. A fogadáson Fülöp herceg azt kérdezte: mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen kiváló fogathajtó legyen? Egy keményfejű ló, Felség. Ilyen volt Nicsevó, aki e versenyen fejjel ment az akadályoszlopnak, de küzdött tovább, az EB aranyért”. Emlékezett Abonyi Imre.
1975-ben csúcsközelbe ért, ám a csúcsra, rá egy évre az apeldoorni világbajnokságon érkezett: egyéni- és csapataranyat nyert, a holland királynő „Hajtókirállyá” koronázta.
Az 1976-os apeldoorni világbajnokság idején már érezhető volt, hogy versenyzői pályafutása a végéhez közeledik, de hogy ilyen „búcsúfellépéssel” – az csak a legnagyobbaknak adatik meg.
A fogatvilágot verő csapattársai: Fülöp Sándor, Papp József és Bárdos György.
Közel 58 évesen, fájó, reumás csuklókkal küszköve fejezte be aktív sportpályafutását, átadta helyét és tanította a csodálatos fogatsportágunkba igyekvő fiatalokat.
A fogatvilág legnagyobb versenyeinek kiemelkedő személyisége kétszer győzött Aachenben (1968, 1974), ugyanennyiszer a Hamburgi Derbyn (1970-71).
Első volt Windsorban II. Erzsébet, Nagy-Britannia királynője versenyén, négyszer a Magyar Derbyn és ugyanennyiszer „Az Év fogathajtója”.
Tíz évig fogathajtó edző (1967-76).
Óriási szakértelemmel válogatta lovait.
„Mindegy milyen a ló színe, csak szürke legyen” – mondta hamiskásan.
A világ megismerte, elismerte szürkéit. Ügetőit, akiket ő állított elsőként a versenyfogatba:
Majkát, Nacsalnyikot és mindenekelőtt fogatának vezéregyéniségét Nicsevót, vagy a Favory törzsből válogatott lipicaiakat.
Együtt élt, lélegzett lovaival!
A családtag Nicsevó, a gyönyörű orlovi ügető mén elvesztését soha nem heverte ki.
Hogy is tudta volna, hogy „sportdiplomáciai küldetése is van”.
Pedig volt. Hajtó-zsenialitásának, tehetségének, emberi tisztességének köszönhetően az évek során
Imre Bátyánk és Fülöp herceg között igazi, a kölcsönös tiszteleten alapuló emberi-, fogathajtó sportbarátság alakult ki.
E kapcsolata révén is vitte, hirdette fogatsportunk világhírét, meggyőződéssel sorolta jobbító szándékú javaslatait.
A világversenyeken a Herceg szinte mindig ellátogatott az istállójába. Szalmabálán üldögélve, pálinkázva beszélgettek – mi másról – a lovakról, fogathajtásról, az Abonyi-sikereknek „rejtelmeiről”.
Az 1978. évi kecskeméti és az 1984. évi szilvásváradi világbajnokságon Fülöp herceg őt kérte fogatára versenybírónak.
Amikor 1993-ban a királynő hivatalos magyarországi látogatásra érkezett, – Fülöp herceg kíséretében – Bugacra is ellátogatott. Ez a megkülönböztetett tisztelet a már betegeskedő Abonyi Imrének, a sok-sok felejthetetlen emlékű verseny győztesének, ünnepeltjének szólt.
Lasollay, a nagy tekintélyű német lovaskapitány, a nemzetközi rangú Sankt Georg szaklapban a magyar hajtót egy virtuóz prímás gyönyörű muzsikájához hasonlította:
„A magyar hajtó stílusát az istenadta tehetség, a vele született sok érzés, a temperamentum, a szárak egyszerű ügyességgel való vezetése és a véletlen körülményeken való felülkerekedés jellemzi.”
Mint amilyen Abonyi Imre volt!
Főhajtás, tisztelet jár érte!
A Magyar Lovassport Szövetség Abonyi Imrének – posztumusz – az egyik legnagyobb lovas kitüntetést, a „Gróf Sándor Móric Díjat” adományozza.
