Változatlanul a csúcson
Hölle Martin és a magyar csapat VILÁGBAJNOK
23 ország, 19 csapat, 82 fogat
A magyar csapat: Hölle Martin, Lázár Vilmos, Lázár Zoltán
Egyéni indulók: ifj. Nagy Tibor, Kákonyi Norbert, Szilágyi Zsolt
A díjhajtó versenyszám – 20 éves póni világbajnokunk, Hölle Martin döntő fölényét hozta. A 35,57 hibapontos eredménye közeli világcsúcs! A kettesfogathajtás 1985 óta (Sandringham, GBR) tartó történetében ennél jobb eredményt csak 1995-ben, Poznanban az osztrák Jozef Wolfmeyer (30,0 hibapont), a holland Mieke Tergouw (32,2) és 1999-ben Kecskeméten Lázár Vilmos (35,52) ért el.
Fiatal hajtónk e szám után közel 7 ponttal vezet.
Bejelentkezett a világbajnoki címért!
Lázár Vilmos a hatodik helyen zárta a díjhajtást. A magyar csapat németek előtti, közel 5 pontos előnye a végső sikert is remélni engedte. A két magyar csapattag további teljesítménye azért különösen bravúros, mert egyikük sem hibázhatott. A csapatversenyben ugyanis a háromtagú együttesek legrosszabb teljesítménye minden számban kiesik. A magyarok pedig elvesztették a harmadik társukat, mivel a nyolcszoros vb-aranyérmes, most is esélyes, a maraton- és az akadályversenyen is kiváló Lázár Zoltánt a pénteki díjhajtást követően kizárták, pedig nagyon ígéretes teljesítménnyel a negyedik helyet hozta volna díjhajtó programja.
Maratonhajtás: előnyünk tovább nőtt
Hölle Martin a maraton számban harmadik. Közvetlen riválisai mind mögötte végeztek, így közel hét hibapontról több mint 11-re növelte az előnyét. A nyolc akadályból háromban az ő fogata volt a leggyorsabb. 11-szeres világbajnokunk, az egyéniben és csapatban is címvédő Lázár Vilmos maratonhajtásban 15., amivel összetettben megtartotta a hatodik helyét. Egyéniben az olasz színekben versenyző József Dibák jött fel a második helyre, a svájci Beat Schenk egy helyet rontva harmadikként várta a folytatást.
Akadályhajtás: egyedül a lengyel Sebastian Bogacz hajtott verőhiba nélkül, alapidőn belül.
Hölle Martin tetemesnek számító 11 pontos előnnyel utolsóként érkezett az akadálypályára. Előtte József Dibák és a német hajtók is rontottak. Martin biztonságos hajtással, 6,24 hibaponttal teljesítette a pályát. Világbajnok! A fogattörténelem legfiatalabb világbajnoka. A tizenegyszeres világbajnokunk, az egyéni és csapat címvédő Lázár Vilmos zuhogó esőben 3,59 hibaponttal hajtotta meg a pályát, ennek köszönhetően egy helyet javítva az összetett versenyben ötödik.
A kettesfogat-történelem messze legsikeresebb hajtója most már 12-szeres világbajnok. Csapatversenyben ez volt a hetedik magyar diadal. Az elmúlt három vb-n a Lázár fivérek mellett mindig más volt a harmadik csapattag. Négy éve a szlovákiai kistapolcsányban ifj. Nagy Tibor, két éve Fábiánsebestyénben ifj. Dobrovitz József, most Hölle Martin. Kilencszeres világbajnokunk, Lázár Zoltán hajtókultúrája, emberi tulajdonságai, csapatépítő személyisége – az érthetetlen kizárás után – nem csupán a kitűnő együttesünkből hiányzott, hanem színvonalában az egész mezőny is szegényebb lett.
Újabb kirobbanó siker!
Lényeg a lényeg: a magyar fogathajtók az eddigi világ- és Európa-bajnokságokon 98 érmet, köztük 43 aranyat nyertek. Eddig! Vannak, lehetnek, akik ezt az egyedülálló teljesítményt sokallják?
Akárhogy is van: H.R.H. Prince Philip, Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) egykori elnöke (sportszerűséget követelő fogathajtó világbajnok) szavainak szellemében: „A nemzetközi fogathajtó sportban Magyarország mindig úttörő szerepet vállalt.” Hagyományainkhoz méltóan folytatjuk a világ fogatsportjának fejlődését szolgáló utunkat.
XVII. Kettesfogathajtó Világbajnokság végeredménye:
Egyéni Világbajnok: 1. Hölle Martin (Magyarország) 148,90 hibapont
2. Sebastian Warneck (Németország) 158,85 hibapont
3. Beat Schenk (Svájc) 159,82
… 5. Lázár Vilmos 162,05
…14. Kákonyi Norbert 174,83
…42. ifj. Nagy Tibor 196,00
…58. Szilágyi Zsolt 210,63
Lázár Zoltánt kizárták a díjhajtás után.
Csapat világbajnok:
1. Magyarország (Hölle Martin, Lázár Zoltán, Lázár Vilmos) 310,95 hibapont
2. Németország (Lars Schwitte, Sebastian Warneck, Dennis Schneiders) 315,30
3. Franciaország (Francois Dutilloy, Franck Grimonprez, Michael Sellier) 336,73
Hölle Martin
„A maratonhajtásban mindig benne van a váratlan hiba, ami tönkre teheti az egész versenyt. Emiatt szombaton sokkal jobban izgultam, mint vasárnap. Az akadályhajtó programom kezdetén tizenhat pont volt az előnyöm, ami a fogathajtásban nagyon soknak számít Ez kis megnyugvást adott és jobban tudtam koncentrálni. Lázár Vilmos hajtókultúrája, tapasztalata nagyon sokat jelentett, hiszen a csapatversenyben is tizenkét pont volt a kizárás miatt két főre apadt csapatunk előnye. A homokos talajú pályán nagyon nagy volt a víz és a sár, így az előttem hajtó versenyzők nyomvonalában kellett hajtanom, ám a csapat és az én előnyöm is kitartott.
Természetesen nagyon boldog vagyok. Ez a rengeteg munkával kivívott siker serkentőleg hat további pályafutásomra.”
Végül legyen szabad két megjegyzést tennem.
Előre bocsájtom: a szabályokat meg kell tartani. Viszont szeptember végéig gyakorlatilag lezajlott a teljes nemzetközi fogathajtó évad, köztük a három kiemelkedő: az aacheni verseny, a négyesfogathajtó Európa-bajnokság és most a lipicai kettesfogathajtó vb. Jóval több, mint 100 fogat startolt. Ezeken – köztük Lipicán – is jónéhányan a Lázáréval azonos „fejszerszámban” hajtottak. A számonkérés elmaradt. Több mint elgondolkodtató, hogy emiatt csupán egyetlen hajtót sújtottak a legszigorúbb büntetéssel – kizárással – Lázár Zoltánt. Például olyan szigorral, mint azt a versenyzőt, aki dopping vétséget követ el, vagy aki kíméletlenül bánik a lovával. Fülvédő, dopping, kíméletlen bánásmód – nem lehet azonos súlycsoport. Ha igen, akkor a szabálykészítőknek – nyilván – korrigálni kell/ene. Ez a szerszámozás – mondják a szakértők – nem korlátozta sem a ló teljesítményét, sem a „jólétét”.
A hajtóbarát bírónak van, kell, hogy legyen mérlegelési lehetősége: figyelmeztetés, sárgalap, pénzbüntetés. Lipicán mindegyik elmaradt. Jött a megmásíthatatlan döntés: „Kizárom.”
Jut eszembe: „Captatia benevolentiae.” A törvénykezésben a „jóindulat megnyerését” jelenti. A lipicai törvénykezőktől erre halvány esélyt sem kaptunk. A másik megjegyzésem Lázár Vilmos díjhajtó programjához kapcsolódik. Az öt bíró közül négy az első 10. hely valamelyikére, a német bíró viszont a 21. (!) helyre sorolta hajtónkat. Lehet, hogy négy társa látta rosszul…? A díjhajtás bírálata – az egyértelműnek tűnő szabályok ellenére – szubjektív. Na de ennyire?
Nem kérdezem, hogy is volt ez, mert hallom a választ: „Akkor, ott, abból a szögből én így láttam”.
Rengeteg tehát a többeknek szóló tanulság, a megválaszolatlan kérdés.
Mi örülünk a két újabb aranyéremnek, annak, hogy csapatunk változatlanul a fogatvilág csúcsán van.
FEHÉR Károly
